Kézben a kéz,
Száz nevetés,
fogakon gurul és
Le a szívemig szól.
Fűben a hát,
Fény ölel át,
Így ér el a szád,
És megcsókol.
Nem mondom ki,
Úgyis tudnád,
Bármit kérnél,
Megkaphatnád,
Hányszor fogsz még
Megcsókolni,
Úgyis tudnám,
Nem mondod ki.
Lógnak a felhők,
Kék csipeszeken,
Lényed a bőrömön át érzem.
Két falevél,
te meg én, visz a szél,
fennakadunk
ma a felhők szélén.
Nem mondom ki,
Úgyis tudnád,
Bármit kérnél,
Megkaphatnád,
Hányszor fogsz még
Megcsókolni,
Úgysem tudnám,
Megszámolni.
Megfordult a szél, és vár,
Hogy elfusson közöttünk már,
Megfordult a szél, és vár, és vár…
Kézben a kéz,
Száz nevetés,
fogakon gurul és
Le a szívemig szól.
Nem mondom ki,
Úgyis tudnád,
Bármit kérnél,
Megkaphatnád,
Hányszor fogsz még
Megcsókolni,
Úgysem tudnám,
Megszámolni.