Ülök a sarokban egy éjszakai bárban,
nézem a nõt a félhomályban.
A címlapról rémlik a képe,
tavaly õ volt Ukrajana szépe.
Én belezúgtam ahogy megláttam
még annak idején a Pravdában,
most meg a maradék eszem is elvesztem
mikor rám néz és azt mondja nekem:
Dá, dá, dá
Izgat a gyönyörû nyelve
Dá, dá, dá
Mi lehet velem a terve?
Dá, dá, dá
Tuti a váz a kaszni
Dá, dá, dá
Meg fogom még ma kapni
Dá, dá, dá (x4)
Igen én magyaráznék de te nem érted
mert tombolán nyerted a szemérmed,
lehet hogy nem ismered még a nyelvemet
de megismertetem majd veled.
Hirtelen megfagy a vér az eremben
ahogy szemtelenül itt ul az ölemben,
már a hatodik pezsgõt bontja ki,
én meg csak annyit tudok mondani neki:
ref.
Gyorsan telik az idõ, közel a reggel
újra és újra italt rendel.
Olyan jó lenne már szót érteni,
ha egy francia ágyas szobát venne ki.
Mögöttünk az éj, elõttem a számla,
egy tizenöt éves Zsiguli ára.
Lelohad a vigyor az arcomról
de rám kacsint és nevetve szól:
ref