Minden éjjel látom az arcát,
Minden reggel figyelgetem
S ha megpillantom végre az utcán
Szemem boldogan rajta legeltetem.
Megszállottan utamat járom
Zsebre tett kézzel követem a nőt,
Irigykedve nézem az övét,
Mely a csípőjén átöleli Őt.
Édesség, úgy kellesz nékem,
Nélküled mit ér az életem?
Félek, hogy kikészít ez az őrült,
Eszelős szerelem!
Szédülten leskelődöm újra meg újra
Egy padon fésüli könnyű haját,
Reszkető kézzel tartanám tükrét
És aztán átkarolnám szorosan a nyakát.
Egyedül bolyongok a parkban
A lombok alján őt keresem
Galléromat felhajtom, s közben a cukorkát eszegetem.
Esténként,ha magam vagyok újra felkavar ez az őrült érzelem,
Otthon fáradtan bedőlök az ágyba
És a fényképét előveszem.