Némán és árván alszik még a halott táj
A hó mindent eltakar, elvakít a ragyogás.
Hóvirág vagyok én,
A világ mezején.
Kiáltom a tavasz üzenetét,
Hogy kinyíltam és félek,
Mert el kell halnom, hogy benned éljek,
Olvad a hó, a virágom tépi szét!
Mert bátor aki fél,
Ki az égre néz, mindig remél.
Hóvirág vagyok én,
A világ mezején.
Kiáltom a tavasz üzenetét,
Hogy kinyíltam és félek,
Mert el kell halnom hogy benned éljek,
Olvad a hó, virágom tépi szét!
Lehetek én gyenge térdre ereszkedve
De áttörtem a havat, és elhoztam a tavaszt.
Némán és árván alszik még a halott táj
A hó mindent eltakar, elvakít a ragyogás
Háláért halállal, halálért hálával,
Mindig tudd, hogy érted haltam hálából halálba.