Idősebb lettem, négy óra múlt,
virágot vettem, nekem csak úgy.
Apámat láttam reggel a tükörben,
némán azt súgta, a hajam tűzzem fel.
Fehér ruhában lábamat kapkodom,
nevetnek rajtam kövér kis angyalok.
A vonat elindul, nekem is intenek,
piros a kendőm, a szélben ténfereg.
Ná, na-na-na-ná-ná-ná…
Megyek utánad bárhová mész,
nekem te vagy a kezdet és te vagy a vég.
Zöld színű május, megint szemerkél,
ráncod a hajnal, hasad ha nevetnél.
Fény a sötétben, itt még leér a lábam,
langyos a víz is, úszom az árral.
Nyelek egy kortyot, édes a szám,
egy vágy a sötétben felém botorkál.
Ná, na-na-na-ná-ná-ná…