Rám tapad lassan az éj,
fülembe üvölt: “Nem kell hogy félj!”
Tele a város, teli a Hold,
ez az éjszaka mindent megold.
Őrzöm a t**kom, félek, a halálom látom.
Érzem a vesztem, remélem rémálom.
Itt ma nincs menedék, fent vigyorog a Hold!
Nem vár több mentsvár, lazán kiröhög a sors!
Csend és f**y, és hideg érintés – a halál közelebb lép.
Hív, vár, készüljek – tudom közeleg a vég.
Belém költözik lassan az éj,
megszáll valami ördögi kéj.
Végre magamhoz térek,
nem kezdődöm, csak véget érek.
Vágyom egy szóra, hogy jó és rossz ketté váljon.
A káosz megforgat, remélem csak rémálom.
Itt ma nincs menedék, fent vigyorog a Hold!
Nem vár több mentsvár, lazán kiröhög a sors!
Csend és f**y, és hideg érintés – a halál közelebb lép.
Hív, vár, készüljek – tudom közeleg a vég.
Vágyom egy szóra, hogy jó és rossz ketté váljon.
A káosz megforgat, remélem csak rémálom.
Itt ma nincs menedék, fent vigyorog a Hold!
Nem vár több mentsvár, lazán kiröhög a sors!
Csend és f**y, és hideg érintés – a halál közelebb lép.
Hív, vár, készüljek – tudom közeleg a vég.