A sugár a tálca szélén,
Mint a gömbvillám ragyog,
S pohár vízben tükröződnek
rezgő keresztes ablakok.
Összefut most minden út,
Míg a hideg kályha zúg.
A szerelem jön és elrohan,
Az emlék nála többet ér,
Mert száz ideje van.
Minden dalom szövegét,
Te diktálod, benne vagy.
Egyszer látszol, aztán máskor
El vagy rejtve benne, úgy.
Minden dalban úgy elbújsz,
Láthatatlan sejtelemként.
A szerelem jön és elrohan,
Az emlék nála többet ér,
Mert száz ideje van.
Őrizd, védd az ajkadat,
Ha csókollak, csak védd magad!
Én ezért bántottalak,
Hogy nekem majd emlék legyél,
Mert az sokkal többet ér
A szerelemnél.
Többet ér.
A szerelem jön és elrohan,
Az emlék nála többet ér,
Mert száz ideje van.
Őrizd, védd az ajkadat,
Ha csókollak, csak védd magad!
Én ezért bántottalak,
Hogy nekem majd emlék legyél,
Mert az sokkal többet ér
A szerelemnél.
Többet ér.
Minden dalom szövegét,
Te diktálod, benne vagy.
Egyszer látszol, aztán máskor…
Szeretlek én.