Gyertyaként álltunk, közöttünk híd,
égett a szívünk és mi felejtjük miért.
Így lettünk hát azzá amit látsz,
Lángokközt olvadva szárnyaló két viaszmadár.
És nincs többé már!
Fáj, hogy így gondolsz rám, fáj!
Szárnyam viharban csapkod és bánatom utánad száll.
Égesd el. Égesd el.
Engem csak néztél, sosem láttál.
Egy polcon hagyott az idő ahogy odaraktál.
Az ajtó kinyílt, vendég érkezik,
Felnéz rád, kezet ráz, ahogy jött úgy távozik.
ref.: (2x)
És nincs semmi már!
Fáj, hogy így gondolsz rám, fáj!
Szárnyam viharban csapkod és bánatom utánad száll.
Egy madárnak így kell, a Földön védtelen.
A szívem meg nélküled, csak lüktet
csak lüktet, löktet!
ref. (3x)
Édesem.