Jól áll neked az is, hogyha hó esik,
szép vagy akkor is, ha esőben állsz,
egyébként csúnya vagy, én városom.
Tulajdonképp nem is szép a neved.
Nem is illik rád az a csúnya név,
az, hogy Budapest, én városom.
Hó essen rád, vagy eső,
szép leszel s tündöklő.
De szárazon kopár
város vagy te már, Budapest.
Annyi minden történt benned én velem.
Jó, de hagyjuk, ez a dal nem az emlékeké,
ez most csak rólad szól, úgy, ahogy te vagy.
Hó essen rád, vagy eső,
szép leszel s tündöklő.
De szárazon kopár
város vagy te már, Budapest.
Régi falon elkísérnek golyónyomok.
Ahogy kinéz minden új ház, undorít,
de meg-megállni jó a sarkokon.
Látom, hogy folyik a vér
ezért a csúnya városért;
az összes holtakat,
mind, ki érted halt, Budapest.
Minden reggel úgy veszem a lábamra a cipőt,
mintha veled ugranám majd át az időt.
Elfogytak az összes érvek,
a városomban széjjel nézek.
Csak az eső és a hó, ami jól áll neked.
Szárazon semmit sem érsz, városom, Budapest.
A mindennapok szemetén utcáidat járom én.