Rekedt volt a szél,
éjféltájt végigfújt a lombokon.
Nyugodt álmom volt,
nem sejtettem még, hogy visszajössz.
Nyugodt volt az ágy,
mint egy tó, benne úgy lebegtem én,
nem is éreztem, hogy közeledsz már.
És a csengő, megszólalt a csengő,
s az álmom szerte szállt.
Kábán léptem ki az ágyból
és az ajtó nyílt és ott álltál.
Megnémultam, kész.
Leültél, hellyel sem kínáltalak.
Én állva maradtam,
míg a szájadból folyt a szó.
Megsüketültem,
álltam ott, nem értve, hogy mit beszélsz,
itt vagy megint hát, és hozzám beszélsz.
És a csengő, megszólalt a csengő,
s az álmom szerte szállt.
Kábán léptem ki az ágyból
és az ajtó nyílt és ott álltál.
Sírtam utánad, de most vége, kész.
Szavad sem értem, mikor én hozzám beszélsz,
ennyi és kész!
Mert az a csengő, ami az előbb szólt,
bennem cseng még.
Az a csengő, ott visít fülemben,
miközben beszélsz.
Nem értem, egy szavad sem értem,
zűrös az egész.
Egy csengő összezavar engem,
így már az sem jó, hogy visszajöttél.
Sírtam utánad, de most vége, kész.
Szavad sem értem, mikor én hozzám beszélsz.