Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
Vagy inkább ott maradhatnál, nálam be kuckózhatnál.
Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél
Egyszer megszoríthatnál aztán megsimíthatnál,
Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél.
Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.
Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám kiengesztelnél,
Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél,
Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél,
Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél
Aztán átölelhetnél, ronda vicc volt röhögjél!
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál
Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.
Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál
Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál,
Aztán elnémülhatnál, s kérdőn rámpillanthatnál
Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál
Egszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél
Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél,
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél
Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél
Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál
Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél
Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél
S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél…