Egyszer volt, hol nem volt volt egy király
Trónján ült, fáradt volt, elszunnyadt már
Egy szép a**zony ment arra kézenfogva fiát
S kettesben nézték az alvó királyt
Hé, ébredj álmodból – szólt a fiú
Rászólt az anyja: most hagyd, szomorú!
Nézték az alvót, és várták, mi lesz
Nézték a szendergőt és semmi nesz
Álmom az, anyám, hogy fejtsem meg e visszatérő álmot
Miben nézel egy királyt, ki mélyen alszik
És kérdem azt, hogy én melyik vagyok, király vagy gyermek,
hogy ébresztő vagyok, vagy az, ki nem ébred?
Álmom az, anyám, hogy fejtsem meg e visszatérő álmot
Miben nézel egy királyt, ki mélyen alszik
És kérdem azt, hogy én melyik vagyok, király vagy gyermek,
hogy ébresztő vagyok, vagy az, ki nem ébred?
Óó, fejtsd meg, anyám: az élet alszik, és én ébresztem,
vagy engem ébreszt az élet?