Nem kelek már fel, csak a néma földre fekszem,
értem sírnotok nem kell, nélküle semmi lettem.
Én nem kelek már fel, a kőbe sűlyed a testem,
az éjj a szívemben, az ég a szememben.
Kő, az vagyok csak egy kő,
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva!
Nem kelek már fel, járjatok csak rajtam,
Ő itt veszítetett el, elegyül itt maradtam.
Én nem kelek már fel, csak ha eljön értem újra,
magához ő emel és visz egy messzi útra.
ref.:
Kő, az vagyok csak egy kő,
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva!
Kő, az vagyok csak egy kő,
Nélküle örökkön árva, egy érintésre várva.
Nem érzek és nem látok, vak éjszakában várok,
hogy eljön értem még.
ref.